Szakács István Péter: Csempészáru

Gondolatainkba fogják csempészni magukat Szakács István Péter történetei, akkor is, ha ötleteiktől elragadtatva, akkor is, ha – szentségtörőnek is titulálható – apokrif voltukon felháborodva tesszük le a könyvet. Nem olyan, amilyen lenni szokott, hanem „más meséket”, „felemás evangéliumokat” és Szindbád-változatokat (meg nyilván angyalok által körözött Életfa-magokat) forgalmaz a gyűjtemény. A titkos, tiltott, homályba vesző eredetű írások vakmerően viszonyulnak az emberiség legdugdosottabb és legéletbevágóbb ábrándjaihoz és mítoszaihoz, hittételeihez: a tökéletes egyenesség, egyenlőség és boldogság, a megváltás, keresztény kultúránk alapozó szövegei egyként megméretnek a csempészmérlegen. A történetek egyik fontos következtetésével a szimpatikus Szindbád (most újra felbukkanó, immár Kolozsváron diákoskodó, diétázó, Nobel-díjról álmodó ismerős) is osztozhat: „az igazságot kereső képzelet erősebb lehet a valóságnál”.