Marton Evelin SOLEA MINOR

Miután a megállíthatatlan sárlavinák hömpölygő masszává darálnak földrészeket és civilizációkat, emlékeket és tudást, csak egy 807 négyzetkilométernyi földdarab marad a valamikori világból: Solea Minor. A túlélőknek el kell fogadniuk, hogy a Föld odalett, és a rendszerek, amelyek születésüktől fogva irányították őket, nem léteznek többé. Minden elsatnyul, elveszíti termő- és átörökítő képességét. Kivesznek a haszonnövények, csak a cserjék és a fűfélék, egy-két tevecsorda, néhány tucat láma és fóka, sirályok, halfarkasok, csótányok, csigák és dalos szúnyogok kósza csoportjai menekülnek meg a pusztulástól.

Harmincöt éve nem született életképes csecsemő.

Mindazonáltal rendkívül színes karakterek népesítik be a regényvilágot: a bélyegfestő, a mókamester, a temetőőr, a postamester és felesége, Cicuka, aki hol nő, hol macska, hol tojásrakó emlős, Lizusár, a korosodó, de jó erőben levő fókahölgy, Kurbet, a csavargó rozmár, aki érti az emberek halandzsáit, és még sokan mások.

Márton Evelin regényét elsősorban nyelvének sajátos groteszksége teszi lebilincselővé.