Markó Béla – Részegh Botond: Passiójáték

Részegh Botond csíkszeredai képzőművész Fejek című sorozata ihlette Markó Bélát a kedvelt műfajában való alkotásra, egy szonettkoszorú megírására. A tizennégy vers Krisztus passiójának állomásait idézi meg.

„Volt már ilyen közös munkánk is, a Boldog Sziszüphosz című haikukötetem. Részegh Botond ehhez talált ki egy új technikát, e tárlat az aszerint született művek folytatása. A haiku nemcsak keleti forma, hanem gondolkodásmód is: azt sugallja, hogy befele indulva is eljuthatunk a végtelenségig. A művész kávét öntött a Kínából beszerzett rizspapírra, majd ebből alkotta képeit. Tizenhét fejet készített, egy haiku tizenhét szótagból áll. És javasolta, hogy írjak a művekhez tizenhét haikut. Végül tizenöt fejet választottam ki, és nem haikusorozat, hanem szonettkoszorú lett belőle. Az én értelmezésem szerint Krisztus-fejeket láthatunk a képeken, amelyek Krisztus szenvedéstörténetének tizenöt stációját követik. A mesterszonett a tizenötödik stáció, a feltámadás. Persze, mindez csak lehetséges értelmezés.” (Markó Béla, a 2015 februárjában a marosvásárhelyi Bolyai Klubban megrendezett kép–vers-kiállításról, idézi Karádi Zsolt)

A kötet a Bukarestben megrendezett I. Bib­liofil és Könyvtárgy Bien­nálé (2018) II. díjasa.

Sajtóvisszhang:

Péter Beáta: Markó és Részegh „négykezese”. Tudósítás a csíkszeredai könyvbemutatóról. Eirodalom, 2014. december 20.

Fekete Marianna: Szonett, szonett, szonett avagy képolvasatok és adventi stációk: Markó Béla: Elölnézet, Markó Béla–Részegh Botond: Passiójáték. Bárka, 2015/5, 71–74.

Halott betűvé tesszük azt, ami bennünk élő. Markó Béla és Elek Tibor beszélgetése a zEtna XII. (Dodekafón) Irodalmi Fesztiválján, 2015. július 7-én. zetna.org.

Kántor Lajos: Markó-olvasat. Korunk, 2017/2, 84–87.

A titkaikat többszöri olvasásra sem teljesen feltáró, az alapvetően „petrarcai” forma oktett-szextett szerkezetét megtartó, ötös-hatodfeles jambusi sorokból álló, a tizennégy sort egyetlen mondatból megszerkesztett, gyakori enjambement-okkal operáló szonettek Részegh Botond munkáihoz hasonlóan rejtélyesek maradnak, s így felkínálják a jelentéstulajdonítás végtelen lehetőségét. A cím felidézi a Megváltó szenvedésével és halálával foglalkozó középkori misztériumdrámákat, egyben – a sajátos technika alkalmazásával – az egyedien elrajzolt „fejek” a hagyományhoz ambivalens módon viszonyuló (poszt)modern „játékosságát” is. Markó Bélának a Részeg Botond-alkotások alkalmat adnak arra, hogy azokból kiindulva teljes világmagyarázatot adjon.

— Karádi Zsolt („Csorog a fény a megnyílt koponyából…” – Markó Béla, Részegh Botond: Passiójáték. Eső, 2015/4.)