Jack Holland: Nőgyűlölet

A világ legrégibb előítéletének tekinti a szerző a női nemet sújtó negatív elfogultságot: míg a petefészket csak 1672-ben fedezték fel, addig a Pandóra vagy Éva – látható tehát: tulajdonképpen ismeretlen – lányait érintő megszorítások, hátrányos megkülönböztetés az európai kultúra legkorábbi írott nyomaitól kezdve jelen van. Empatikus hangú kultúrtörténetében Jack Holland, gazdag forrásanyag segítségével, a nagy európai művelődéstörténeti korszakokon kalauzol végig, azt keresve, „hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét.”

Érdekes keleti párhuzamok színesítik az áttekintést, melyet Balázs Lajos néprajzkutatónak a székely-magyar szokásrend nőket érintő elemeiről beszámoló utószava egészít ki, tesz a magyar kultúrkör számára különösen aktuálissá.

„Megváltoztatott-e ennek a könyvnek a fordítása? Például feministább lettél tőle?” – szögezte nekem az első hallásra meglepőnek tűnő kérdést egy riporter. Nem, nem lettem. Talán csak szomorúbb. Mint mindig, amikor az emberi ostobaság gyógyíthatatlan és kártékony megnyilvánulásait látom. És érzékenyebb lettem a diszkrimináció minden formájával szemben. Különösen az öntudatlan, mert automatizmussá vált, rögzült előítéletekkel szemben. Amelyektől nehéz megszabadulni, mert hiszen nem is érzékeljük őket. Azt hiszem, ez Jack Holland könyvének legnagyobb erénye.

— Vallasek Júlia, a kötet fordítója (A Nőgyűlölet fordítása közben. Látó, 2012. február)

Bíró Béla Az ember tragédiáját értelmezve észreveszi, hogy Éva más lelkiállapotban ébred a Lucifer által előidézett, pokoli álomból, mint Ádám. Ő nem készül öngyilkosságra, tehát valami szebbet, biztatóbbat álmodott az emberiség sorsáról. Talán reménykedhetünk abban, hogy a történelem előbb-utóbb Éva mennyei álma szerint alakul. Vagy legalább a két álom kombinációja szerint.

— Tapodi Zsuzsa (Minő csodás kevercse… Korunk, 2012/6, 121–123.)