Ernst Jünger: Homokórák könyve

„Maga az idő a legnagyobb előítélet” – írja Ernst Jünger, akit ez az elfogultság nem vakít el, hanem gazdagon adatolt, szakszerű, ugyanakkor személyes és humánus hangvételű könyv írására készteti mindennapjaink oly fontos, meghatározó közegéről. A szerző nem árul zsákbamacskát: szimpátiája a homokóráké, és azé a nyugodt, tartalmas időészlelésé, melyet emezek biztosítanak, a fogaskerekesek művi mérésmódja jelentette absztrakcióval szemben. Az elmélkedés útja művelődéstörténeti érdekességek során kalauzol át, a természeti időmérőktől – legyen az a macska pupillája vagy kakaskukorékolás – az imádságok elmondásával mért időn vagy gnomotikán át az automaták koráig.

A kötet a 2013-as Cele mai Frumoase Cărți din România elnevezésű vetélkedő, illetve Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv-díjasa:

Ernst Jünger attitűdje a Homokórák könyvében: a „hétköznapi” dolgok, tevékenységek felemelése, visszavezetése szívünkbe, egészen a forrásukig. Nevezhetjük ezt a civilizációt, illetve a hétköznapi titkok e halmazát alkotó kis misztériumok iránti fogékonyságnak, s talán éppen ezek fel- és bemutatása a legfőbb érdeme a könyvnek, mivel meglétük és mély értésük nélkül nem is beszélhetünk valódi civilizációról.

— Umenhoffer István (Ernst Jünger: Homokórák könyve. Magyar Hüperión, 2014/4, 498–500.)