Erdélyi létlap

Szerzők: Adorjáni Zoltán, Ábrahám János, Bal­la Zsófia, Bächer Iván, Bogdán László, Bölöni Do­mo­kos, Egyed Péter, Fe­ren­c­zes István, Gyürky An­tal, Hajdú Far­kas-Zoltán, Jánk Károly, Ka­ra­fiáth Or­so­lya, Ka­va­fisz (Kovács András Fe­renc tolmácsolásában), Kovács András Fe­renc, Laczkó András, László Noémi, Lázáry René Sándor, Mózes At­ti­la, Szakács István Péter, Szőcs Géza, Ver­mes­ser Le­ven­te, Vida Gábor

Válogatta: Láng Zsolt

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2008.

ISBN 978-973-88358-7-0

148 oldal, 120 x 190 mm, kartonált

Válogatásunk alapja két folyóiratszám: az egyik a GyomorLátó címet viselte, ebben a felkért szerzők arra válaszoltak, hogy „Mit eszik az erdélyi író(nő)?”. A másik a Hajdú Farkas-Zoltán vendégszerkesztésében készült BorLátó.

A szerepversek, esszék, vallomások, „biblikus borkóstolók” megidézett régi és mai tollforgatók (és poharazgatók, lakmározók) e látszólag hétköznapi témához való viszonyulásáról szólnak, természetesen számos lehetséges irányból közelítve azt meg, az étel- és szókóstolás élményét egyként megadva. Ebből az is világos lehet, hogy szintén felfedik, mi a közös egy antológiában és egy üveg cuvée-ben, az irodalomban és a borban, a fűszerpaprikában és a „faji karakterben”, netán erdélyiségben. Avagy: hogy hogyan tud ez a téma nemcsak a gyomrunkkal, hanem a lelkünkkel is beszélgetni, akár a transzcendens dimenzióig emelni.

Az Erdélyi létlap jó, az ottliki-schöpf­lini értelemben léha könyv. A borral meg az evéssel foglalkozik. Lehetne ezekkel a nagy témákkal nem-léha: metafizikus, mélymagyar, okostojás vagy egyszerűen csak sznob módon is foglalkozni (a magyarországi diskurzusokban, jórészt Hamvas Béla és Márai Sándor, meggyőződésem: merőben félreértett alapszövegeinek hatására manapság szinte kizárólag csakis ezek az irályok divatoznak a tárgyban), de a könyv írásai nem ezt teszik. Megvizsgálják és részletesen elénk tárják személyes, legszemélyesebb kapcsolódásaikat.

Szilasi László (Léha erdélyi gyomortartalmak. ÉS, LIII/8. szám, 2009. február 20.)